BanknegyedVáratlanul szállította az év első nemzetközi sportbotrányát a szerb teniszsztár, akit végül hazaküldtek Ausztráliából. Az ügyben a kommunikációt tekintve szinte mindent elrontottak.
A – sportoló hazai közönségét kivéve – jórészt osztatlan nemzetközi felháborodás a Banknegyed által megkérdezett kommunikációs és sportdiplomácia szakemberek egybehangzó véleménye szerint is messze túlmutat azon, hogy Novak Djokovic be volt-e oltva vagy sem, tévedett-e az általa kitöltött nyilatkozatokon vagy sem illetve, illetve, hogy van-e érdekeltsége az oltás melletti alternatív megoldást fejlesztő egészségügyi vállalkozásban, vagy nincs. Nézzük, ki-hol rontotta el ezt az ügyet.
(1) Először minden jól ment – hiszen Neki lehet
A szerb sportoló úgy szeretett volna elindulni az ausztrál Grand Slam tornán, hogy nem felelt meg Ausztrália beutazási szabályainak. Ez alól kért – és kapott – felmentést a szervezőktől. Ez természetesen nem meglepő, az aranyéremesélyes induló esetleges távolmaradása üzletileg is fáj, mind a szervezőknek, mind a reklámozóknak, mind a közvetítési jogok tulajdonosának.
(2) Belép a politika
Amivel láthatóan Djokovic menedzsmentje nem számolt, az az ausztrál belpolitika. Abban az országban, ahol a lakosokat hosszú hónapokra az itthon megismertnél jóval szigorúbb korlátok közé szorították a pandémiás helyzet miatt a lakosság körében elemi botrányt okozott, hogy egy sportoló láthatóan a szabályok között lavírozva egyszerűen fittyet hány az egészre, beutazik, jön-megy, majd hazamegy, mindezt vélhetően sportdiplomáciai és üzleti megfontolások hatására.
Amint a botrány kirobbant, még a laikusok számára is egyértelmű volt: ha az ausztrál kormány beengedi Djokovicot és hagyja indulni, azzal a saját bukását kockáztatja. Ilyet pedig még kezdő politikus sem tesz – vagy mégis? Valami egészen hasonlót látni most Nagy-Britanniában Boris Johnsonnal kapcsolatban, bár ott a botrány jórészt belföldi keretek között maradt.
(3) Megszólaltak, bár ne tették volna
Bár a szerb teniszező jól mérte fel, hogy az legjobb, ha ő csendben marad, többen is megszólaltak az ügyben, jelentősen hozzájárulva a botrány növeléséhez és a sportoló még inkább nevetségessé válásához. A legnagyobb hibát azonban mégis ő követte el: egyszerűen haza kellett volna menni már akkor, amikor nem akartak a repülőtéren beengedni. Ebben az esetben sokkal kisebb arcvesztéssel megúszta volna.
A szerb elnök – mit tehetett volna mást – eleresztett egy aránylag fékezett habzású nyilatkozatot az ügyben, de nyilván ő maga is tudta, hogy a kontinensnyi ország döntéseire ez különösebben nem lesz hatással.
Az első elemi kommunikációs kárt azonban teniszező édesapja okozta, aki az egész ügyet az elnyomók és az elnyomottak küzdelmeként próbálta beállítani, nyilván a hazai közönségnek játszva. Ez a nemzetközi sajtóban és a közvéleményben inkább derültséget keltett. De mindez nem volt elég, az otthon maradt családtagok még egy sajtótájékoztatót is tartottak, ahol az első kellemetlen kérdésnél énekelni kezdtek, majd véget vetettek a rendezvénynek, még tovább fokozva az ügy abszurditását.
Ha lett volna a környéken egy hozzáértő pr-szakember, akkor ez utóbbiakat biztosan megakadályozza. Sajtótájékoztatót akkor tartunk, ha a mondanivalónk támadhatatlan – mondták forrásaink. Jelen esetben bőségesen voltak homályos pontok, amire az újságírók azonnal le is csaptak. Ezt persze a gyakorlatlan résztvevők már nem tudták kezelni, ezért döntöttek a kurta-furcsa lezárás mellett.
A sporttársak udvariasan és visszafogottan nyilatkoztak (őket valószínű jobban felkészítették), de mondanivalójukból átjött, hogy mélységesen nem értenek egyet Djokovic trükközésével.
(4) A diplomáciai huzavona
A következő lépésben az ausztrál kormányzat és hatóságok kezdtek el – nincs rá jobb szó – szerencsétlenkedni. A feltehetően méregdrága ügyvédcsapat formai hibákra hivatkozva elérte, hogy Djokovicot végül beengedjék.
Innentől naponta jöttek az ellentmondásos hírek, mi fog történni – végül a hosszú ideig tétovázó ausztrál kormányzat végül elhatározta magát, és kitoloncolta a teniszezőt. Kommunikációs hibák itt is történtek: sokféle ellenőrizetlen információ jelent meg, illetve maga a kormány is túl sokáig húzta a döntést, vélhetően a háttérben időt vett igénybe az ellenérdekelt felek (a verseny szervezői és finanszírozói, a szerb kormányzat, a teniszszövetségek) véleményének egyeztetése, valamint a támadhatatlan jogi megoldás kidolgozása.
(5) A tanulságok
Novak Djokovic nyerni ment Ausztráliába, végül vesztesként távozott, és saját reputációja nagy részét is elveszítette. Ráadásul a párizsi Roland Garros szervezői – a botrány után – előre megüzenték, náluk már ne is próbálkozzon. Az ügy nyertese pedig az ausztrál kormány, aki tétovázás után, de meghozta azt a döntést, amit szavazói elvártak tőle.
Az idő természetesen ezt is begyógyítja majd, nyáron már kevesen fognak emlékezni a történtekre, azok súlya idővel csökken. Szakmai szempontból azonban ismét világos lett: ha kitör a botrány, nem árt megkérdezni egy-két ebben jártas szakembert, nem pedig a családtagokra bízni a kommunikációt. Arról, hogy Djokovic szponzorai hogyan döntenek a teniszező további finanszírozásával kapcsolatban, egyelőre még semmit nem tudni.
